Közeleg csak jön meg nem áll
pillanatra megretten
elvesz mit lehet életet
ha úgy van szeretetet
s máskor a rossz emlékeket.
Bár vinné már egy részem
egy részem mi fogva tart
mi feltartja a bajt.
Minden viharként sújtó rágalom
álruhát öltött fájdalom
s minek minden józan percét sajnálom.
Regnál fölöttem a feljebb való
alkalmat nem hagyok tettre
nem ereszkedek térdre
nem esik sor hunyászkodásra
végül úgyis elvégzi a lelki strázsa.
Szabadon jár a hitvány
nincs igazság nincs igazság
midőn állva a létra alján
csöndbe várják csöndbe várják.
Néma árnyak járnak körbe
roskadva csorba törnek
nem érkezik a segítség
gyülemlik a sötétség.
Érzem a kést, a hideg pengét
vért köpök a fájdalomtól.
Nem hagyom, hogy lássák
de való énem tombol
egy valós cselekedet
És minden illúziót szétrombol.
Kötél szorul nyakam torzul már
van, akinek még a megváltás is fáj.
Várva jóra változásra
mi nincs messzebb egy szemhunyásnyira
várva vígasztalódásra
mit újból szétszed a gaz árulása.
Zuhanok, mint szárnyát szegett madár
mindegy mi eddig fontos volt
már széttört az a bizonyos határ
és most már az is az éjszakába csak egy folt.
Múlt elenyészik jövő éled
Nem baj ha a halált féled
Nem baj ha végtével úgy érzed véged
Hisz mindenki egy helyre jut
csak éltük miatt volt más sorsuk.
Neved sírba viszed
mire, ha méltó voltál
szeretteid készséggel emlékeznek.
Végül eljön érted megkörnyékez
lehet, hogy nem leszel bátor
de legalább nem féltél a mától.
A távolban villámtól sújtott kiszáradt kóró
Rajta haldoklik egy fehér holló
Egyik sem él a holnapon
De volt esélyük, hogy legyen múltjuk, jelenük
És saját történetük szabadon.
Horváth Beyoncé (költői álnév)
