Ideges vagyok, fúj a szél.
Nyugodt vagyok, jön a tél.
Szétszórt vagyok, rendetlen.
Össze kell magam már
szednem.
A szavakat leírom, utána kimondom.
A tudást megtartom.
Eljött hát a vége.
Nem gondoltam, hogy képes leszek erre!
(névtelen)
Kapcsolódó cikkek
„Ami a szívedet nyomja” – versíró pályázat
Idén két tanulónk jelentkezett a tatabányai Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola és a Dózsa György Sportiskolai Általános Iskolája által szervezett versírói pályázatra. Teiter Martin és Kőszegi Daniella versei is fekerültek az iskola honlapjára. Itt tudjátok elolvasni az alkotásaikat: http://uj.dozsasportiskola.hu/wp-content/uploads/2021/11/K%C3%B6z%C3%A9piskola.pdf A közönségdíj elnyeréséért szavazni lehet a verseikre. Erre az email címre lehet megírni, hogy melyik vers […]
Megváltást keresve
Közeleg csak jön meg nem áll pillanatra megretten elvesz mit lehet életet ha úgy van szeretetet s máskor a rossz emlékeket. Bár vinné már egy részem egy részem mi fogva tart mi feltartja a bajt. Minden viharként sújtó rágalom álruhát öltött fájdalom s minek minden józan percét sajnálom. Regnál fölöttem a feljebb való alkalmat […]
Sötét gondolatok
Minden nap a gondolataimban mászkálsz. Ellep a bú és a gyász, szüntelen rajtad és az együtt töltött pillanatok emlékein jár a fejem, amint egykor te csókoltál. Belül csak a sötétség hunyorog, a lelkem sír, de kívülről csak azt mondom, minden jó így. Maszkok alá rejtem valós érzéseim álarcom folyamatos viselése szép lassan teszi tönkre a […]