emlékszem, mikor
utoljára visszanéztem az állomáson
rád
még el sem hagytalak
de máris
hiányoztál
Jónás Viktor Valentin (9B)
Kapcsolódó cikkek
Cím nélkül 2.
küzdök nem tudok ülni és várni hogy álmaim betakarja ősz borostám s fekete fehér ráncaim Jónás Viktor Valentin (9B)
Olyan ember kell nekem
Olyan ember kell nekem, aki tudja mi a küzdelem. Olyan ember, ki bemerészel menni az életembe, s nem otthagyni, amikor pont kell. Olyan ember, ki felemel s nem eltapos. Olyan ember, aki akkor is hall, ha meg sem szólalok. Valóban ekkora kérés lenne ez a világtól? Megmondom őszintén, én sem tudom. De egy […]
Fénytelen
Nap vagyok, melynek már fénye nem ragyog. Elloptad! Galád álom! Szememet lehunynám, de rémálom lebeg előttem. Futnék én elmém e csúf börtöne elől, de nem megy… Magához láncol ez az abszurd derű! Odum elhagyva groteszk álarc tapad rám, És nevet! Elmúlt… Szemem fénye kihunyt, mint lelkem, e szomorú nap. Zátik Dóra, 12/A