Így írunk mi

emlékek

//emlékek//Már csak veled látok, mert színes szürkeséged megvakított. Mi hibáiddal tökéletesen ragyog emlékeimben, az a mosoly, mi erősebb a napsugárnál. A kacagás, mi csilingelőbb, mint a madarak éneke és az a végtelen szeretet, mi mindig is az enyém és tiéd maradhatott volna.
//szívek kulcsa//Szeretetem szerelemmel kötődik hozzád, és nem enged, míg szívem nem kapja vissza kulcsát. Szívedet, mi elrabolta az enyém és nem engedi el, tudom többé nem kapom meg, s tudom többé nem láthatom szemeiden keresztül felhőkön járó szerelmed, mi irántam égett, mikor szemeidbe mosolyogtam.
//régi álmok//Régi álmokkal fejemben ülök a padon újra és újra gondolva, mi lenne ha? mi lenne még? mi lenne más? Szívem vágyik az álmokra. Álmok, melyek nem teljesültek, de dobogtatja lelkemet, és nem hagyja nyugodni.

egy 10F-es lány írásai