Én a digitális oktatást nagyon jól éltem meg. Sose gondoltam volna, hogy valaha is ilyenben lesz részem.
A reggeli korán kelések elmaradtak, ezért jobban éreztem magam. Ráértem 9-kor kelni 5 óra helyett. Sokkal közelebb hozott ez az új helyzet a családomhoz, ha valamit nem értettem, mindig volt valaki, aki tudott segíteni. A tanárok nagyon korrektek voltak, ha kérdésünk volt, lehetett rájuk számítani. Nem adtak leterhelő feladatokat, a dolgozatokat mindig meg lehetett oldani. Sulyok Viktória tanárnő videochatban segített matek feladatokat megoldani, jól magyarázott. Néha-néha voltak testnevelésből gondolkodtató feladatok, de segítettek ebben az osztálytársak. A járvány furcsa módon szerintem sokkal jobban összehozta az osztályt. Az az egy baj volt vele, hogy korlátozva mehettünk az utcára, és volt olyan feladat akár tesiből vagy önvédelemből, amit szívesebben csináltam volna szabad levegőn, mint a négy fal között.
Összegezve akármikor újracsinálnám, nem azért mert itt az iskolában nem lenne jó, hanem mert magamnak osztom be az időm és nem mástól függök. Így legalább megtanultam beosztani az időm és a tanulást előre venni. Egy örök élmény volt!
