Az én kis történetem a rajzolásról átlagosan kezdődött… Rajzóra…csak egy unalmas óra a suliban, amin firkálgatni kell meg színezni… De ez a 6-ik osztálytól nagyon megváltozott, amikor kaptunk egy új rajztanárt a sulinkban. Sokszor erősködött, hogy üljek le és rajzoljak. De nekem mindig jött a kifogás, hogy ,,nem tudok rajzolni „. Majd mindig kaptam a választ: Papírod van? Persze hogy van! És ceruzád? Az is van! Akkor mi az, hogy nem tudsz rajzolni? És azzal a lendülettel ültem is le rajzolni. Először az egész csak firkának indult, de utána tényleg odafigyeltem és rajzolgattam. Utána már hobbiból rajzoltam, kiültem a tó partra vagy csak a kertbe, és rajzolgattam. A legjobban a portrérajzolás jött be.
Számomra a rajzolás a nyugalmat jelenti, hogy ülhetek és játszhatok a színekkel, keverhetem és össze is satírozhatom őket. Ha unatkozok vagy éppen szomorú vagyok, a rajzolás mindig leköt.
Mutatok pár portrét. Remélem, tetszeni fog.
