A valóság egy válasz,
a csend egy támasz!
Definiált szerelem, pedig definiálhatatlan, ha szeretem!
Azt hiszem a valóság fogva tart,
egy fiatal, kinek sorsa halk!
Vérzem, érzem, nem értem,
a fájdalmat nem kérem!
A szíven egy folt,
magányos esték, megvilágít a Hold.
Ősz közeleg, a nyár véget ér,
papíron tinta, ez tényleg él!
Ismeretlen lövések,
felfelé török, hogy fölérjek!
Józan gondolatok,
őrült egy tervet fontolgatok!
Nem egy álom, mi reggelre összedől,
összeszedem magam, eltűnök a tömegből!
(egy 12.C-s tanuló verse)