Még diadalt hoz a holnap fátyla,
Néha nem egyszerű ez a játszma.
Sűrű köd és esős éjszakák,
Boldogságnak hívják ezt, ostobák.
Könnyeket hullajtó földlakók,
Méla dallamokat játszó vonók.
Mondd, mit érez, ki éhezik,
Kiről nem tudják, hogy létezik?
Talán, de csak talán,
Egy hajó leng a tenger túlpartján,
Merengve nézem, mily gyönyörű s édes
Hozzáfoghatót még nem láttam, oly ékes.
Látványa miatt csak merülök a mélybe,
S érzem hamar megérint a tenger vére.
De nem bánom, mert tudom,
Ott végre megnyugszom.
Hevér Brigitta 9.D