Azt hittem szerettél, mikor randizni elvittél.
Gyorskaját is vettél kétszer,
Úgy tűnik nem elégszer.
Azt hittem szerettél, mikor féltve dédelgettél,
Látszat volt csak? Vagy tán álom?
Nehéz volna kitalálnom.
Azt hittem szerettél, mikor részemből elvettél,
Felem is csak addig kellett, míg ragyoghatott vele lelked.
Mikor elértek a sötét percek, nem is kellett több tán neked.
Arrébb dobtál, mint egy rongyot,
hangulatom tovább romlott.
Itt hagytál magam alatt, egyedül,
a vállamra még több teher nehezül.
Zátik Dóra, 12/A