Egy ismétlődő örökletes folyamat, melyet mindenki átélt már az élete során, de mindenki más és más, még egy sziámi ikerpár esetében is. Sokan nem tudják, hogy mi lenne legjobb, amit a gyerekükkel tehetnek a fejlődésük során, ezért elszántam magam, hogy belevetettem magam a témába mélyebben. Kötelezettségnek éreztem, hogy segítséget nyújtsak ilyen téren a családoknak. Ebben a cikkben több ágból is körüljárjuk a kérdést, mint pszichológiai, filozófiai, genetikai, és biológiai szempontból is. Vannak elméletek, amelyek ellentmondanak egymásnak, de vannak, melyek kvázi egymást egészítik ki. Ezeket láthatjuk majd kategorizálva alább.
A fejlődés mint érés
Darwin az elmélet kitalálója, aki fia fejlődése által alkotta meg az elméletét, mely így szól: A gyermek a saját biológiai ütemterve szerint fejlődik, ami viszont a szülőknek a dolguk, hogy biztosítsák, hogy a megfelelő törődést kapja, hogy amíg differenciálódik az idegrendszere addig formálják a magatartását. Tehát lehet formálni a gyereket, de van amit nem tudunk, hiába szeretnénk.
A fejlődés mint tanulás
Különbsége az éréssel szemben, hogy itt csak a környezet a formálja a gyermeket. Nincs veleszületett egyéniség, hanem a büntetés, a jutalmazás, a közeg amiben él, a külső ingerek kizárólag ezek amik befolyásolják teljes egészében a gyermeket, ami lehet jó is, meg rossz is. A modern tanuláselméletek már kissé máshogy állnak hozzá. Elsősorban a büntetést nem tekinti jó módszernek mint, ahogy régen tekintették, inkább a jutalomnak, dícséreteknek van nagyobb szerepe, és persze a választási lehetőségének, hogy minél több mindenben tudja magát kipróbálni a gyermek.
A fejlődés mint mások megfigyelése
A szociális tanuláselmélet szerint a gyermek a neki tetsző embereket, vonásokat próbálja meg utánozni, és ezzel tanulni is. Mivel ezek az emberek elsősorban a szülők, ezért oda kell figyelni, hogy hogyan viselkednek, és, hogy hogyan gondolkodnak. Legyünk minták pozitív minták a gyermekek számára.
A fejlődés mint konfliktusmegoldás
Legfontosabb képviselője Sigmund Freud. Elmélete szerint a gyermek neuroanatómiai fejlődése által az első éveiben az öröm keresése a szájra fog irányulni, majd az anális területekre, és végül a nemi szervekre. A gyermek viselkedését egyrészt ezek az örömkeresések, másrészt pedig ezeknek a korlátozása, majd esetlegesen konfliktusa határozza meg. Viszont ezeknek a konfliktusoknak a kóros, vagy egészséges kimenetele egy életre meghatározzák a gyermek fejlődését.
Egy másik szintén analitikus szemléletű személy, Erikson máshogy látja kissé a témát. Szerinte 8 stádiumra osztható a fejlődés. Véleménye szerint csecsemőkortól, az öregkorig tartó fejlődés az igaz való. Minden stádiumnak megvan a maga konfliktusa amelyet ha nem élünk meg, később nem tudjuk mit tegyünk ha egy olyan helyzetbe kerülünk amit már át kellett volna élnünk az adott szakaszban. Még egy kis érdekesség, hogy az analitikus szemlélet mutatta meg a gyermeki fejlődés kutatóinak, hogy mekkora fontossága van az emberi motivációnak, sőt még a szándéknak is.
A fejlődés mint kognitív változás
Piaget az elmélet kitalálója, miszerint a gondolkodás a fejlődés előidézője. Saját gyermekei tanulmányozásával, és nagyon sok fejlődéslélektani kísérlet alapján dolgozta ki az elméletét. Az elmélet közepén a gyermek világképe áll, amelyet állandó gondolkodással folytonosan épít. Mikor találkozik egy számára új idegen jelenséggel, akkor beilleszti az eddigi nézeteihez, vagy épp átformálja, hogy a világképe megmagyarázható maradjon, és minél stabilabb lábakon álljon. Lev Vigotszkij orosz pszichológus, aki átdolgozta Piaget elméletét és nagyobb hangsúlyt add a szociális közegre, amiben él az ember.
A fejlődés kapcsolatokon keresztül
Az utóbbi időben egyre több bizonyíték van arra irányulóan, hogy milyen minőségűek a kapcsolatai a gyermeknek, és, hogy ez milyen sokban függ a tanulásában, és a fejlődésében. Modern kötődéselméletek a szociáliskapcsolatokat tekintik meghatározónak. Szerintük a pozitív kapcsolatok, és élmények alakítsák ki a pozitív énképet, a másokba vetett hitet, és a gondolatokra, érzésekre való önreflexiót. Fontos, hogy őszintén közvetlenül bánjunk a gyermekkel, mert olyan ereje van, hogy minden téren elősegíti.
Fejlődés a gyermeket körülvevő rendszerek függvényében
Modern fejlődéselméletek szerint a sokszereplős folyamatosan változó interakciók a meghatározóak. Elsődlegesen a gyermek a családban szocializálódik, majd az oviban, iskolában és így tovább. A szociális közegben ahogy a személyek hatnak egymásra, alakulnak ki szokások, minták, szerepek, szabályok, stb, és ez nem csak a gyermekekre igaz. Bronfenbrenner aki kiterjesztette a rendszerelméletet, azt mondja, hogy a kultúra is ugyanakkora hatású mint a közösség.
A fejlődés a kognitív idegtudomány szerint
Minden változás ami megtörténik a személyiségünkkel, az az agyban is ugyanúgy változik. Magzati korban elkezdődik ez a folyamat, ami a felnőtt korunkig fog tartani. Alapvetően minden ember egységesen humán környezetre van programozva a kutatások szerint. Születésünkkor is már rendelkezünk egy két alapvető tudással mint a tanulásra való hajlam, és képesség, emellett van némely ismertünk a tárgyi, és az emberi világról. A gyermek a tapasztalatok árán tanul, és ebben hű segédek a szülei, akik szintúgy programozottan segítenek neki.
Forrás: Maródi László, Gyermekgyógyászat, Medicína könyvkiadó Zrt. 2011 – https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Gyermekgyogyaszat/ch02s04.html?fbclid=IwAR2pdVVyxsxz71rqz8NEXb_QrDQyeJ1FajQq3xPMBJoOri2wP4u37Z7TvFw