Manová Kitti tanárnő azt találta ki, hogy a fogalmazás gyakorlását feldobja egy kreatív írás gyakorlattal. A tanulóknak bele kellett képzelniük magukat egy élettelen tárgy, állat vagy növény helyébe és le kellett írniuk annak keletkezését, születését, mindennapi tevékenységét. Az alábbiakban a 11. C diákjainak munkáiból válogattunk:
Bonta Zoltán: Mi lenne, ha kaktusz lennék?
Szép nagyra nőnék és szúrnék.
A meleget szeretném és a fagyot kerülném.
Szép színes lennék kék, piros, zöld, na meg szép sárga.
Napfényre vágynék, de fagyot sose látnék.
Kedvenc évszakom a nyár lenne, többi évszakom mehet bármerre.
Tüskés testem szép lenne, borotvát sose lelne.
Kicsike, tömzsi is volnék, de legszívesebben nagyra nőnék.
Szúrós testem miatt sokan nem szeretnek, de aki megismer, az el sem enged.
Nagyon szeretnék ölelni, de sajnos nem sokan teszik meg, mert szúrós testem sebzi meg.
Kedvenc színem a napfény lenne.
Nincsen nagy igényem, csak fény kell, ezt igénylem.
Ha időm lenne költenék, de inkább egész nap sütkéreznék.
Kibírnék minden körülményt, szelet, tavaszt még a vihart is.
Több testvérem létezne kerek, nagy, de még derék is.
Lenne rajtam finom termés, melyből éppen vizet nyernék.
Szép a hátam, szép a testem.
Ezt a verset most oda tettem.
Wittmann Gergő: Mi lenne, ha sertés lennék?
Ha sertés lennék, megszületnék.
Kiságyba biztos nem kerülnék.
Reménykednék, hogy tavasszal születek,
És nem akkor, amikor mennek a szüretek.
Őszi malacnak rossz az élet,
És nem pótolja se a hó, se az ének.
De ha tavasszal születnék…
Szopnék, nőnék és jól megszöknék.
Nem pótolja a moslék
Azt, ha a sárban poshadnék.
Repülőre úgyse ülnék,
Elég nekem egy elhagyott vidék.
Járnám a világot, látnám a vadakat,
Egy-két barátom úgyis rám akad:
Szarvas, őzike, bárány, kecske.
Úgy ízlene a sok rügyecske.
Feltúrnám a laska gombát,
Csinálnék egy jó kis kondát.
Dzsungel királya, falu bikája,
Nem lenne ellenfelünk hetedhét országba.
Ember közelébe nem mennék,
de durranó botot én is vennék.
Nem kímélném egyiket se,
egyik kolbász, a másik a sóba menne.
Nem vagyok én gonosz malac,
Csak a tesóm miatt egy kicsit makacs.
Nem jött velem világgá,
De az emberek hm… ők imádják.
Disznótor, meg sült szalonna,
Fordított világban se jutnának-e sorsra.
Köszönöm a figyelmetek.
Még egy kör? Persze jöhet.
Huszár Ramóna: Mi lennék, ha játék lennék?
Én plüss mackó lennék, de nem egy átlagos mackó, hanem mint egy pihe- puha gyapjú, ami nem egy polcon fog porosodni.
Mikor kijövök a gyárból, elszállítanak egy boltba, ahol egy polcon üldögélek, míg egy aranyos kisgyermek haza nem visz velem játszani.
Pont akkor jön egy kislány az anyukájával, amikor éppen kitesznek a polcra, és ahogy meglát, mondja az anyukájának, hogy ezt a mackót szeretném! Mikor ezt meghallom, nagyon megörülök. Persze az anyukája átgondolja, hogy meg vegyen- e, de a végén megvesz és hazavisznek. A kislány nagyon örül nekem. Minden este vele alszom. Mikor tanul, ott ülök mellette, és mikor sír, átölel, és ilyenkor megnyugszik. Nagyon sokat játszunk együtt. Mindig énekel nekem. Ahogy telik-múlik az idő, a lánynak már nem vagyok olyan fontos, mint régen, de még vele alszom, csak sajnos már nem játszunk együtt és nem énekel nekem. A lánynak lesz egy barátja, akinek nem tetszem, és ki akar dobni a kukába, de a lány nem engedi, ezért inkább becsomagol és elajándékoz egy olyan családnak, ahol egy kislánynak a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy plüss mackót vegyenek a lányuknak. Mikor a kislány kibont és meglát, nagyon megörül nekem. A szülei nagyon boldogok, hogy mosolyogni látják a gyereküket. Nagyon sokat játszunk, és vele is együtt alszom. Ahogy telik-múlik az idő, egyre koszosabb és rongyosabb leszek, de a kislány ugyanúgy szeret és játszik velem. Az anyukája nagyon sok helyen megvarr, de sajnos van olyan hely, ahol nem tudott megvarrni, ennek ellenére még két évig a kislány mellett lehetek. A szülei már nem bírják elnézni, hogy egy ütött-kopott és szakadt mackóval játsszon, így megfognak és kidobnak. A kislány nagyon sír, és én is vele sírok, mert nagyon szeretek vele lenni.
Nagyon örülök és boldog vagyok, hogy két kislánynak is örömet tudtam szerezni. Olyan mackó szerettem volna lenni, akit nem dobnak ki soha, de ez nem így lett. Sajnos az összes plüss mackónak ez a sorsa. Ennek ellenére én mégis plüss mackó lennék, mert boldogságot szeretnék szerezni a gyerekeknek!
