Számomra az idei Bláthy napok marad a legemlékezetesebb, mert már hetekkel előre készültünk rá az osztálytársaimmal, mivel az a megtiszteltetés ért minket végzősöket, hogy mi rendezhettük meg a gólyaavatót.
Én személyesen nemcsak a Bláthy Napokon vettem részt azon a héten, hanem az Országos Haditorna verseny megyei fordulóján is. Ebből kifolyólag nekem a Bláthy hét a szerdai nappal vette kezdetét, ami a sportolásról szólt. Szerintem ez egy kiváló program volt a szervezők részéről. A kialakult pandémiás helyzet miatt mi, diákok és tanáraink is a számítógép mögé voltunk szorulva, viszont itt végre nemcsak osztálytársaink társaságát tudtuk aktívan élvezni, hanem évfolyamtársainkét és iskolatársainkét is. Élveztem a megmérettetést, és a napunk is hamar eltelt. Hiszen ahogy a mondás is tartja, jó társaságban gyorsan telik az idő. Az időjárás is kíméletes volt hozzánk, és attól függetlenül, hogy bár borús volt az ég, mindenki hangulata vidám volt. Nemcsak magamon vettem észre, hogy élvezem a barátságos versenyzést, hanem az évfolyamtársaimon is. Mindenki szeretett volna legjobban teljesíteni és megmutatni, hogy az ő osztálya a legsportosabb. Én személyesen a röplabda meccsről tudok nyilatkozni, ami bár komolyan, de jó hangulatban telt, sokat nevettünk egymáson és egymással is. Jól el is fáradtam mire végeztünk, de nagyon jó volt.
Csütörtökön sajnos nem tudtam az előadásokon részt venni, pedig ki is néztem párat, ami tetszett. Viszont az osztálytársaim, barátaim mesélték, hogy mennyi sokféle programon vettek végül részt. A szakmai előadásokon kívül volt előadó, aki az autizmusról beszélt, de volt olyan is, aki még aranyos kutyákat is magával hozott, és a felelős állattartásról beszélt nekünk.
Legtöbbet úgy hiszem, a gólyaavatóról tudok mesélni nektek. A főszervezésben nem tudtam részt venni, de végül a kivitelezésben úgy érzem, jelentős szerepem lett. Hosszas hétvégi szervezés után készült el a forgatókönyv, amit megpróbáltunk minél élménydúsabbá, változatosabbá és élvezhetőbbé tenni a 9-es osztályoknak. Még a pénteket megelőző napokban is folyamatosan egyeztettünk egymással és az osztályfőnökünkkel, hogy biztosak legyünk benne, minden rendben lesz és mindenünk megvan a kivitelezéshez. Pénteken végül korán érkeztünk a KISZ táborhoz, hogy előkészítsük a helyszínt. Szerveztünk kinti és benti programokat is, először a kinti programok vették kezdetüket. Én a lábbal összekötött futásnál voltam, ami nagy sikert aratott, ahogy észrevettem. A 9-esek nem húzódtak vissza a feladattól, és hamar párokba rendeződtek, hogy a legtöbb pontot vihessék tovább magukkal a következő állomásra. Sőt, volt, ahol az osztályfőnök is részt vett, vagy voltak olyan osztályok, akik újra futottak jobb időért abban reménykedve, hogy ők kapják meg a maximális pontot az én állomásomon. Ez viszont minden állomásra elmondható volt, mert minden osztálytásram hasonlóan mesélte el nekem.
Ezután következtek a benti programok, amiket nagy figyelemmel válogattunk össze és törekedtünk arra, hogy bár viccesek, de semmikép sem bántó feladatok legyenek. Az osztályok átöltöztek az általunk megadott téma szerinti jelmezekbe, és az általuk készített zászlóval felvonultak. Ahogy láttam, ők is és mi is nagyon élveztük a felvonulást. Persze voltak olyan osztályok, akik kevésbé öltöztek fel, de mindenki megpróbálta, és ez volt a lényeg. Sürögve-forogva készítettük össze a színpadon történő feladatokhoz szükséges eszközöket, amiben az egész osztályom részt vállalt és jó volt látni, ahogy mindenki segíteni akart. Nekem, és szerintem mindenkinek a „folytasd a dalszöveget” feladat tetszett a legjobban. Sokszor már nem csak a feladatot teljesítő 9-esek, hanem mindenki énekelte a dalokat.
Összeségében szerintem ez volt a legjobb Bláthy Napok, amin részt vettem, és bár a gólyaavató menetében csúsztak be itt-ott apróbb malőrök, attól még én úgy hiszem, jól érezte magát mindenki.
