Sötétség és kín:
Sötétség és kín – két dolog, mely felemészt belülröl, két dolog, ami soha el nem múló. Csak ülök egyedül, és érzem a fájdalmat, mely szépen lassan felemészt. Elmondhatatlan érzés, mely újra és újra visszatér, hogy szépen lassan kioltsa a boldogságot, mely bennem lakozik. Felveszem a harcot minden egyes nap, de ugyanoda jutok, a borzasztó magányba, amelyból kiutam csak a szeretet…
A szerelem:
Hogy mi a szerelem? Egy kínzó érzés, mely mégis boldogságot áraszt. Hányszor, de hányszor kerestem ezt az érzést, de soha sem találtam. Pihentettem a lelkem mélyén a sötétséget, hegek és fájdalom ülepedett le bennem, de jöttél Te, és mindez elhalványult.
Odaadtam a lelkemet neked, melyet eddig falak közé rejtettem, és te nem bántottad. Helyette vigyázol rá, mint egy gyémántra, hányszor de hányszor mondtam, velem csak baj lesz, de te mit sem törödve viszed az önbizalmam előre.
Látod bennem azt az embert, akit más soha nem lát az egoista macsó külső alatt, és így is itt vagy mellettem, és figyelsz rám.
Elvesznék mézédes csókjaidban, miközben összebújva mesélném el, mennyit is jelentesz a pici kis szívemnek. Nélküled csak egy magányos farkas lennék, mely soha nem talál kiutat a sok fájdalomból, ami felemészt nap mint nap… Míg egyik nap fel nem adja a küzdelmet…