Az élet nehéz, de bízni kell, hogy jobb lesz.
S a remény az, ami mindig ezen áttesz.
Mert néha a szívem csak üresen dobog,
s tőle már gondolkodni sem tudok.
Van, hogy néha sírni van kedvem,
s könnyeim mégsem engedelmeskednek nekem.
Ilyenkor a szívem csendben megszakad,
s a lelkem fájdalmában elszalad.
Nagy Fruzsina, 9/B