Magány, mely felemészti lelkem,
lassan húz le egyre mélyebbre,
s nem ereszt ádáz szorításából.
Lelkem törött darabjait mardossa e kínzó érzés.
Kiálthatnék, ha tehetném.
de a külvilág nem értené
háborgó lelkem vérző sebeit.
Fogadd el, s lépj tovább…
e szavak tőrként hatolnak belém.
Tőr, melynek éle hegyesebb bármely más fegyvernél.
S jő szülőanyám, ki hajdanán életet adott e léleknek.
Mégis belémszúr, s megforgatja a belémágyazódott tőr élét.
Vér folyik le hideg száraz testemen,
szemem homályba vész, könnycseppek sokasága torkollik benne.
Vöröslő vérem látványát mégsem fedi.
9B-s tanuló verse