Most már megállok a két lábamon.
S nem félek attól, hogy változom.
Sem, hogy ha néha álmodom.
Vagy akár ha fáradok.
Most már élem az életem.
S jön még néha érzelem.
Bár ez csak egy képzelet.
Ami elkap ha vétkezem.
Most már van önbizalmam.
Meg ha kell, önuralmam.
Bár van még egy övezet
Ahonnan sosem jön már üzenet.
Most már tudok újra boldog lenni.
S már nem kell messzire menni.
De majd úgyis jön egy véletlen.
Ami nem lesz többet az életben.
Nagy Fruzsina, 9B