Drága nagymamám, kinek
Karjaiban cseperedtem.
Te voltál az, kinek
Ételein nőttem.
Bársony kezeiddel arcom simítottad.
Forró szereteteddel lelkem tisztítottad.
Kicsiként szemeimben
Óriás voltál.
Angyal, ki esténként
Álomba ringattál.
Te fürdettél, miután
A kertben játszottam.
Te pakoltál utánam, mikor felfordulást hagytam.
Mikor mentem hozzád, mindig tiszta szívvel vártál.
Kis csokival, édességgel
Mindig megkínáltál.
De ez az idő elmúlt,
Rég volt már.
Ősz hajadra fentről
Tekintek le már.
Viszont te még
Most is ápolsz.
Örülsz, ha látsz,
S finom ételekkel vársz.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Te, nagymamám!
Buzás Barnabás, 10C