Idén a Bláthysok a tavaszi szünet előtt „a vers az, amit mondani kell” mottóval versmondó és versíró versennyel ünnepelték a magyar költészet napját.
A versmondó verseny győztesei lettek:
- Greveletye Krisztofer 11/B
- Garai László Gergely 10/B
- Hegedüs Regina 5/13B és Nagy Fruzsina 10/B osztályos tanulók
A versíró pályázatra 29 vers érkezett. A magyar szakos tanárok a következő tanulók verseit találták a legjobbaknak:
- Mitták Milán 10/B
- Kádár Tamás 10/A
- Buzás Barnabás 10/B
A verseket itt olvashatjátok:
Magyarország
Körülnézek a hazámban,
S nem tetszik amit látok.
Hol vannak a régi
Íratlan szabályok?
Régen a szél másképp fújt,
De már új idők járnak,
Hajdanán még mi ifjakként
Harcoltunk a hazának.
Volt öröm, és volt bánat,
Volt diadal, volt hadjárat,
Most csak szócsata zajlik,
Már csak a szájak járnak.
Voltunk dicső s nagy nemzet,
Tanoncként elismert egyedek,
Most minek néznek minket?
Mik vagyunk? Gyerekek?
Volt hagyomány,
Akadt alázat,
Most arra késztetnek,
Hogy másokat gyalázzak.
Volt barátunk,
Voltak társak,
Most más utakra léptek,
Ki tudja, hol járnak….
(Mitták Milán, 10B)
Az irodalom
Az irodalom papíron él,
szavakba öntve hullámzik kedvemre.
Költői képekben tárul elém a valóság.
Drámában örökké élnek ennek a világnak a lázadói…
Fürge tollam tétovázik, mint táncoló faun az erdőben,
míg a megszületett dalom szárnyra kel.
(Kádár Tamás, 10/A)
Ébredés
Lassú tekintet s’ hunyt szemek,
nyár van, mégis didergek.
Könnybe lábadt szemmel,
éjjel lassan alszom el.
Messze vagy, mégis oly közel.
Álom ez, tán valóság?
Hajnal van, tán este már?
Szól a vekker, de messze még a reggel.
Fázol tán szívem?
Várj, betakarlak az éggel.
Gyémántot sajnos nem adhatok,
helyette csak szívemből egy darabot.
Megelégszel vele, vagy kívánsz tán többet?
Kaphatsz kettőt, vagy akár az egészet…
(Buzás Barnabás, 10/C)
