Így írunk mi

Lidiához

Szemeid, mint az égkő

szívem vakítják.

Ajkaid, mint vérző

apró dombocskák

szemem tündöklő

fénnyel táplálják.

Szemeid kékje, mint

friss óceán,

s mikor belenézel

szemembe

eszem elvesztem,

s egyből

megszűnik a világ

sötétje.

Nem látok mást,

csak fénylő ragyogást,

mely eltakar a világon

minden mást…