Én szerettelek téged,
de ennek most már vége…
mert tudom, nem én kellek, hanem a pénzem.
Ezért elhagylak most már végleg,
és arra kérlek téged,
hogy ne keress soha többé, amíg csak élek!
Mert melleted nem azonosult az igazi énem…
De ne bántsd magad, hisz egyszer mindennek vége.
És most ezért folyik a padlóra a vérem…
Ugatsz, mintha te lennél a véreb.
Én összetöröm a falon a közös képet,
amin én vagyok és a jövőnk, amit darabokra tépek.
Ezért ma este nagyon betépek,
de most tényleg…
És az este rogyogva ér véget,
tudom, sokan utálják a beatem…
Én meg a kétszínű emberi lényed!
Ezért tűnj el, kérlek..
Glázer Gábor, 3/11I