Így írunk mi

Árendás Kristóf, 9/C versei

Átok

Ha van egy átkod,

csak keresd az igazságot.

Hisz csak úgy győzhetsz ellene,

ha szembeszállsz, nincs mese.

Az átok csak úgy törik meg,

 ha mindig csak előre-előre menetelsz.

Csak egyszer élhetsz,

 de nem kell félned!

Lehetnék én

Lehetnék én

olyan, mint egy képregény.

Képek, szavak, mondatok,

mindegyikben ott vagyok.

Lehetnék én, ki sosem öregszik

és persze nem is verekszik.

De az, hogy én én legyek,

kell nekem a szeretet.

Lehetnék én, ha nem is akarok,

én csak egy mondatot mondok.

Tudod, az életem egy képregény

és mi lenne, ha nem lennék én.

Színek

Minden színnek van jelentése,

a pirosnak a szeretet,

a sárgának a fényesség,

a zöldnek a benne lévő erősség.

Kedvenc színem a piros,

a legjobb szín, ez biztos.

Szeretem a színezőt,

aki kitalálta, ő a teremtő.

Minden szín más és más,

az egyik élénk, a másik halvány.

Nekem mindegy, milyenek a színek,

 csak hadd színezzem vele az életem.

Szomorú

Szomorúnak érzem magam,

 a dédszüleim itt hagytak.

Mondhatnám azt, hogy álom,

de őket már nem látom.

Szomorú az életemben

az, hogy egy senki lettem.

Vagyis vagyok valaki,

inkább meg kéne tanulnom az életet élvezni.

Van nekem

Van nekem egy családom,

nem tagadom, imádom.

Hétköznap felkelek.

Suli van? Nem megyek!

Van nekem egy életem,

 félig-meddig kedvelem.

Van nekem egy titkom,

maradok inkább itthon.

Van nekem egy lány az életemben,

ha összejönnénk minden másképp lenne.

Voltam én már olyan…

Voltam én már olyan,

ki nem gondolta komolyan,

aki fel sem fogta, hány óra

és, sok-sok egyes röpdoga.

Voltam én már az az ember,

aki sok hülyeséget követett el,

de abba nem gondoltam bele,

mi lenne, ha az a hülyeség nem lenne.