Sziasztok!
Török Milán vagyok a 9/C-ből. Schiff Benjaminnal, az Oroszlányi Kajak Sportegyesület lövő/kapusával készítettem egy interjút. Megvitattam vele a kajakpóló érdekes és különös kérdéseit. Fogadjátok szeretettel!
TM: Mit ajánlanál azoknak, akik gondolkodtak erről a sportról, és ki szeretnék magukat próbálni benne?
SCHB: Hát, én azt mondom, mindenképpen próbálják ki! Elsőnek félelmetes lesz, amikor hirtelen belecsöppennek, de bele lehet szokni. Garantálom, hogy jó lesz! Izgalmas, én nagyon tudom ajánlani mindenkinek.
TM: Ehhez a sporthoz kell valami különösebb testi adottság vagy valamilyen extra tehetség?
SCHB: Fontos a testsúly és a labdaérzék. Én ötvenvalahány kiló vagyok, ha több lennék valamenyivel, akkor az még beleférne, mert legalább stabilabban tartanám magam… És ehhez nagyon jól jön, hogy van egy kis labdarzékem… Az nagyon nem árt 🙂
TM: Vannak új érdeklődök nálatok erre a sportra?
SCHB: Igen, a legtöbben, akik most átjöttek, ők kajakoztak és megunták. Meg is értem őket. Monotonná válik, ha csak körbe-körbe mész… Én 4 évig csináltam, és nagyon meguntam. Egyszer az edzőm ”kölcsön kért” minket egy versenyre, mert akkoriban nem volt még meg a csapat, és akkor elmentem egy országos bajnokságra velük. Ott nagyon megtetszett ez a sportág, és ott maradtam végül velük. Magammal hívtam 2-3 társamat, így bővült a mostani kajakpóló csapatunk.
TM: Kérlek, mutasd be nekünk ezt a sportot! Hányan játszák, mekkora a pálya, mi a cél, milyen segédeszközöket használtok?
SCHB: Aki még soha nem hallott a kajakpólóról, annak úgy lehetne a legjobban és legrövidebben összefoglalni ezt a sportot, hogy a kajakpóló a vízilabda és a kosárlabda keveréke. Ebből egyértelműen lejön, hogy egy kajakban játszott labdás csapatjátékról van szó. A játékról általánosságban azt lehet elmondani, hogy 5 fős csapat játssza, egy a víz felszínén kijelölt kb. 35x25m-es pályán, ahol a kapuk a víz felszínétől 2m-re vannak elhelyezve. A játékosnak az a céljuk, hogy a labdát (vízilabda) a kezükkel, a másik csapat kapujába juttassák. Mivel a kapu magasan található, így a kapusok csak a lapátjukkal tudják a labdát kivédeni. A meccs nagyon látványos, 2×10 perc a játékidő, ahol a csapatok test-test ellen küzdenek. Rendszeresek az ütközések, borítások és sok a látványos technikai elem. Mivel ezek alapján elég egyértelmű, hogy veszélyes kontaktsportról van szó, így elengedhetetlen a védőfelszerelések használata. Minden játékos rácsos sisakot, védőmellényt visel, és emellett a hajóik eleje is védve van.
TM: Ez nagyon izgalmasan hangzik! Hadd kérdezzem meg, te szórakozás szempontjából űzöd ezt a sportot vagy komolyabb céljaid is vannak vele?
SCHB: Közeli célom, hogy eljussunk egy országos bajnokságra, és egyszer majd egy világbajnokságra. Magyarországon rajtunk kívül még csak két egyesület van: a nagymarosiak és a szegediek. Versenyezni a közelebbi országokba kell mennünk, mint Ausztria, Litvánia.
TM: Egyébként hol edzetek? Beleszól az időjárás? Vagy ez csak időszakos sport? Télen is lehet űzni?
SCHB: Télen konditermekben erősítünk, és uszodákban edzünk.
TM: Az utolsó kérdésem hozzád: Szerinted mikorra várható, hogy ismertebb és elterjedtebb lesz ez a sport Magyarországon?
SCHB: Ez egy jó kérdés! Nem tudok választ adni, reméljük a legjobbakat! Hogy minél több embert inspirálni fog, hogy eljön és kipróbálja. Mi most szerencsére viszonylag sokan is vagyunk Oroszlányban. A nagymarosiak és a szegediek is alakulgatnak… Szóval, az irány jó!
