A tanári hivatáshoz milyen úton jutottam el? Ez elég kalandos út volt!
Szerszámkészítőként kezdtem pályafutásomat Budapesten, amit nagyon szerettem. Aztán a sors úgy hozta, hogy Komáromban lehetőségem volt elhelyezkedni, mint lakatos. Itt találkoztam először a hegesztéssel, ami rögtön meg is ragadta az érdeklődésemet.
Dolgoztam, és közben fejlesztettem magam (könyvekből szereztem az információkat), hogy tudjam, mit teszek, ha hegesztek.
Annyira belejöttem a tanulásba – munka mellett –, hogy beiratkoztam a Budapesti Bánki Donát Műszaki Főiskolára Anyagtudomány és Technológia Tanszékre, hegesztőszakember képzésre, amit sikeresen el is végeztem.
Közben munkahelyet váltottam és elhelyezkedtem a Leier Gép-, és Formagyártó Üzem ácsi üzemében, mint termelésirányító és hegesztő felelős. Itt nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem és itt kezdtem el hegesztőket oktatni. Lemezmegmunkáló-, egyedi gépgyártás-, sablongyártás-, festőműhely-, és gépműhely üzemrészt kellet irányítanom, valamint mérnök csapattal fejlesztésekben is részt vettem.
Ebben az időben sajátítottam el egy tanfolyam keretében, a KUKA,- FANUC-, REIS robotok programozását Németországban.
Valamint ekkor iratkoztam be a győri Nyugat-magyarországi Egyetem
Apáczai Csere János Karára, andragógus szakra.
Munkahelyet váltottam. Karbantartási vezetőként kezdtem új helyemen. Nem túl sokáig, mert a HR igazgatója felkért, hogy vállaljam el a cégnél a tréner koordinátor állást.
Ez egy újabb, kihívás volt, mert minden részlegnek az oktatási anyagát és oktatási folyamatának a felépítését létre kellett hozni (beszállítástól a kiszállításig).
Majd a hegesztőlabor vezetésével bíztak meg. Szinte a nulláról kellett felépíteni a labor működését. Ekkor már játszottam a gondolattal, hogy tanári pályára lépek.
A mögöttem lévő szakmai múlt, és gyakorlati tapasztalatok lehetővé tették számomra, hogy megpályázzam a kamaránál az országos vizsgaelnöki tevékenység ellátását 11 gépész szakmában.
Így kerültem kapcsolatba a Bláthy iskolával is, ahol nagyon megtetszett a jó munkahelyi légkör, szívesen mentem vizsgáztatni. Ekkor éreztem, hogy elérkezett az idő ahhoz, hogy átadjam a hosszú évek alatt szerzett tudást, tapasztalatot és a szakma rejtett szépségeit a jövő nemzedékének.
A gondolat valóssággá vált és itt vagyok.
Szabadidőmben nagyon szeretek horgászni, bár a hal nem tartozik kedvenc ételeim közé. Nem úgy, mint a rántott husi, vagy a marhapöri. Szívesen barangolok ismeretlen tájakon, ismerek meg új szokásokat, kultúrákat. Közben másik hobbimnak, a fotózásnak is hódolok.
