Fura az élet minél
jobban fáj
Minél nagyobb a talpamon a sár
Nem megállásra késztet
nem állhatok
meg
Mert pihenve az álmaimhoz nem
érhetek fel
Egy 9B-s diák verse
Kapcsolódó cikkek
Nagymama
Drága nagymamám, kinekKarjaiban cseperedtem.Te voltál az, kinekÉtelein nőttem.Bársony kezeiddel arcom simítottad.Forró szereteteddel lelkem tisztítottad. Kicsiként szemeimbenÓriás voltál.Angyal, ki esténkéntÁlomba ringattál.Te fürdettél, miutánA kertben játszottam.Te pakoltál utánam, mikor felfordulást hagytam. Mikor mentem hozzád, mindig tiszta szívvel vártál.Kis csokival, édességgelMindig megkínáltál.De ez az idő elmúlt,Rég volt már. Ősz hajadra fentrőlTekintek le már.Viszont te mégMost is ápolsz.Örülsz, ha […]
Cím nélkül
Nem hullik a karodba a csoda.Amíg nincs alázat, nincs vacsora.Mezítláb jártam a murvás utat…Aki keres, megtalálja a szerencse kutat. Nem gondolok már a múltra.Érzem, ez egy hosszabb túra.Ezen az úton erősnek kell lennem.Egyedül a családom, aki hitt bennem. Jónás Viktor, 12/B.
szerelmes vers
éjfél múlt, de én még mindig ébren csak ülök az ablakban, és nézem, kopasz akácfák ringatóznak szüntelen a fagyos szélben… talán ők tudják, hogy mit érzek (egy 10B-s diák verse)