Szerző: anonym
A szerelem
A szerelem oly szép s csodálatos dolog. S ha rád talál, a világ szebb lesz talán. Legalábbis ezt mondják… S az a baj, hogy ez nem mindig igaz rá.Lehet, hogy szép és csodálatos, de ha nem figyelsz, lehet hogy szíved elvérez. Mert néha a szép csak álarc, s ha nem figyelsz, jön helyette a bánat. Mert […]
A remény
Az élet nehéz, de bízni kell, hogy jobb lesz. S a remény az, ami mindig ezen áttesz. Mert néha a szívem csak üresen dobog, s tőle már gondolkodni sem tudok. Van, hogy néha sírni van kedvem, s könnyeim mégsem engedelmeskednek nekem. Ilyenkor a szívem csendben megszakad, s a lelkem fájdalmában elszalad. Nagy Fruzsina, 9/B
Olyan ember kell nekem
Olyan ember kell nekem, aki tudja mi a küzdelem. Olyan ember, ki bemerészel menni az életembe, s nem otthagyni, amikor pont kell. Olyan ember, ki felemel s nem eltapos. Olyan ember, aki akkor is hall, ha meg sem szólalok. Valóban ekkora kérés lenne ez a világtól? Megmondom őszintén, én sem tudom. De egy […]
Egy bláthys kajakpólós – interjú Schiff Benjaminnal 1/9I-s tanulóval
Sziasztok! Török Milán vagyok a 9/C-ből. Schiff Benjaminnal, az Oroszlányi Kajak Sportegyesület lövő/kapusával készítettem egy interjút. Megvitattam vele a kajakpóló érdekes és különös kérdéseit. Fogadjátok szeretettel! TM: Mit ajánlanál azoknak, akik gondolkodtak erről a sportról, és ki szeretnék magukat próbálni benne? SCHB: Hát, én azt mondom, mindenképpen próbálják ki! Elsőnek félelmetes lesz, amikor hirtelen belecsöppennek, […]
Kívánságok
Jó volna végre álomra hajtani fejem.Talán ott már nem beszélnek így velem. A világ kegyetlen, de nem tehetek ez ellen. El kell viselnem, hisz ez az életem. Nincs kiút, de az isten utat mutat, talán ő tudja a kiutat. Remélem, talpra tudok állni, és soha többé nem kéne visszanézni. Kívánom, hogy minden máshogy legyen, hisz […]
A tinik érzései – Egy 9/C-s tanuló gondolatai
Sötétség és kín: Sötétség és kín – két dolog, mely felemészt belülröl, két dolog, ami soha el nem múló. Csak ülök egyedül, és érzem a fájdalmat, mely szépen lassan felemészt. Elmondhatatlan érzés, mely újra és újra visszatér, hogy szépen lassan kioltsa a boldogságot, mely bennem lakozik. Felveszem a harcot minden egyes nap, de ugyanoda jutok, […]
Elveszett idő
Csöndet kér az átkozott, a sejtelmek fia. Elrévedések mélyén, gondolatok szárnyán átkoz a világ hátán. S mit képzelsz te, lopott idő Miképpen belém vájtad karmaid, s lett távoli pokol lelkem, miként űzött vadjaid. Mint lángoló tűz égeted szívem rövid perceit. Hamuvá váltak már az idő rabjai, s esdekelnek az életre vágyók hangjai. Garai László, 9/B
Bizalom…
Én bízok. Te bízol. Mi bízunk egymásban… De mi van akkor, ha elárulsz, s titkaim már nem csak négy fül tudja? Hova lett a MI bizalmunk egymás felé? Bíznék, ha engednéd, de te taszítod titkos szavaim s mindenkiévé teszed. Mondd… Hova lett a MI bizalmunk? Garai László, 9/B