Idén két tanulónk jelentkezett a tatabányai Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola és a Dózsa György Sportiskolai Általános Iskolája által szervezett versírói pályázatra. Teiter Martin és Kőszegi Daniella versei is fekerültek az iskola honlapjára. Itt tudjátok elolvasni az alkotásaikat: http://uj.dozsasportiskola.hu/wp-content/uploads/2021/11/K%C3%B6z%C3%A9piskola.pdf A közönségdíj elnyeréséért szavazni lehet a verseikre. Erre az email címre lehet megírni, hogy melyik vers […]
Így írunk mi
Cím nélkül
Nem hullik a karodba a csoda.Amíg nincs alázat, nincs vacsora.Mezítláb jártam a murvás utat…Aki keres, megtalálja a szerencse kutat. Nem gondolok már a múltra.Érzem, ez egy hosszabb túra.Ezen az úton erősnek kell lennem.Egyedül a családom, aki hitt bennem. Jónás Viktor, 12/B.
Sötét gondolatok
Minden nap a gondolataimban mászkálsz. Ellep a bú és a gyász, szüntelen rajtad és az együtt töltött pillanatok emlékein jár a fejem, amint egykor te csókoltál. Belül csak a sötétség hunyorog, a lelkem sír, de kívülről csak azt mondom, minden jó így. Maszkok alá rejtem valós érzéseim álarcom folyamatos viselése szép lassan teszi tönkre a […]
Mama a világ
Egészen születésemtől a gyerekkoromig végigkísértél és segítettél át a rossz időkön… Egy zöld, virágokkal teli világot jelentettél az életemben. Szempillantás alatt elvesztettem a reményt és a hitemet, egész világom mintha más lenne, hirtelen mindenhol sötétség és magány. Mama! Mégis hová tűntél? Remélem, te ugyanaz a zöld, virágokkal teli világban vagy, ha már én most egyedül […]
versek
Merengek a semmiben, te jársz a fejemben. Szemed fénye csillagok ezreivel vetekszik. Mit írhatnék? Szép, vicces, kedves? – ez annyira közhelyes. Fürkészem tekinteted, és akárhányszor megtalálom, te elfordulsz… Mintha félnél, de nem tudom, mitől. Bárcsak megtudnám. Talán attól, hogy néz valaki, vagy sokkal mélyebb dolog. Olyan kiváncsi vagyok, mit rejthet lelked tükre. Szeretlek, te nem […]
Hegedűs Dávid: Az ember fejlődése (ismertető)
Egy ismétlődő örökletes folyamat, melyet mindenki átélt már az élete során, de mindenki más és más, még egy sziámi ikerpár esetében is. Sokan nem tudják, hogy mi lenne legjobb, amit a gyerekükkel tehetnek a fejlődésük során, ezért elszántam magam, hogy belevetettem magam a témába mélyebben. Kötelezettségnek éreztem, hogy segítséget nyújtsak ilyen téren a családoknak. Ebben […]
Gigacz Evelin: Ülök a folyó partján
Ülök a folyó partján, éppen azon gondolkodom, mi lett volna, ha más nevelésben részesülök. Talán nem lennének ilyen mély érzelmek bennem, talán nem éreznék ilyeneket, nem tudnék ennyi mindenen elmélkedni. Vajon áldás vagy átok? Néha úgy érzem, a tudásom és az intelligenciám egy átok, és egy buta libának minden könnyebb, ami lehet, igaz is. Viszont […]
Szíved választottja
Érzem testemen tested tapintását. Érzem arcomon kezed puhaságát. Érzem szemed tüzes pillantását. Hűséget fogadtam neked, te meg elhajítottad ezt. Küzdök érted úgy, ahogy még soha. Lehet hiába, de nem érdekel. Hisz a boldogság érdekes dolog. Fájdalom a szeretet, talán egy ajándék? Nem az nem lehet… Talán a szeretet? Nem tudom. Hadd lássam a szíved választottját, […]
Azt hittem…
Azt hittem szerettél, mikor randizni elvittél. Gyorskaját is vettél kétszer, Úgy tűnik nem elégszer. Azt hittem szerettél, mikor féltve dédelgettél, Látszat volt csak? Vagy tán álom? Nehéz volna kitalálnom. Azt hittem szerettél, mikor részemből elvettél, Felem is csak addig kellett, míg ragyoghatott vele lelked. Mikor elértek a sötét percek, nem is kellett több tán neked. […]
Fénytelen
Nap vagyok, melynek már fénye nem ragyog. Elloptad! Galád álom! Szememet lehunynám, de rémálom lebeg előttem. Futnék én elmém e csúf börtöne elől, de nem megy… Magához láncol ez az abszurd derű! Odum elhagyva groteszk álarc tapad rám, És nevet! Elmúlt… Szemem fénye kihunyt, mint lelkem, e szomorú nap. Zátik Dóra, 12/A